Rólam

Takács Viktória vagyok, szupportív gyászkísérő és szociálpedagógus.
A segítői pályán több mint húsz évet töltöttem, de a veszteségfeldolgozás felé vezető utam igazán akkor kezdődött, amikor édesapámat elveszítettem. A saját gyászom nehéz és formáló időszak volt, tele kérdésekkel, belső küzdelmekkel, és azzal a mély vággyal, hogy valahogy támogassam édesanyámat is, akit szinte maga alá temetett az özvegyi fájdalom.

Kísérőként az a célom, hogy olyan biztonságos, elfogadó légkört teremtsek, ahol megengedheted magadnak, hogy megéld az érzéseidet.
Empátiával, figyelemmel, türelemmel és egyéni módszerekkel szeretnélek kísérni azon az úton, amely az árnyékból lassan a fény felé vezet – a saját tempódban, a saját érzéseiden keresztül.

Ma már küldetésem, hogy támogassam a hozzám fordulókat a gyász és más veszteségek feldolgozásában – legyen szó szerettünk elvesztéséről, válásról, munkahelyi változásról, költözésről vagy akár a nyugdíjba vonulás okozta ürességről.
Hiszem, hogy minden gyász egyedi, és mindannyian másképp éljük meg a bennünk zajló folyamatokat. Abban is mélyen hiszek, hogy bármilyen nehéz is egy veszteség, azt nem kell egyedül cipelnünk.

Ez a tapasztalás nyitotta meg előttem azt az utat, amelyen ma is járok.
Rájöttem, hogy nem csak magamnak és a családomnak szeretnék segíteni, hanem mindenkinek, aki egy veszteség után megértést, kapaszkodót vagy egyszerűen csak egy kísérő jelenlétet keres.